Jogszabályi alapok

Jelenleg Magyarországon a csomagolás és a csomagolási hulladék kezelése tekintetében, a gyártói felelősség érvényesítésére párhuzamosan két – egy termékdíjas, illetve egy klasszikus bírságalapú - szabályozás működik.

A termékdíjas szabályozás jogszabályi alapjai:

1995. évi LVI. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról;

53/2003. (IV. 11.) Korm. rendelet a környezetvédelmi termékdíj mentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről;

10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról.

A bírságalapú szabályozás jogszabályi alapjai:

2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról;

94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól.

A csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Kormányrendelet (gyakori rövidítése: Cskr.) 2. § (1) a) pontja alapján csomagolásnak minősül:

aa) valamennyi olyan termék, amelyet a termelő, a felhasználó vagy a fogyasztó áruk (a nyersanyagtól a feldolgozott áruig) befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására használ, ideértve az ugyanilyen célra használt egyszer használatos terméket,

ab) az aa) pontban meghatározottaknak - a csomagolás által biztosított egyéb funkciók sérelme nélkül - megfelelő tételek, kivéve, ha az adott tétel a termék szerves részét képezi és a termék tárolásához, eltartásához vagy megőrzéséhez annak teljes élettartama alatt szükséges, és annak egyes elemeit együttes felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták,

ac) az eladási helyen történő megtöltésre tervezett és szánt, illetve az eladási helyen eladott vagy megtöltött csomagolási funkciót ellátó egyszer használatos tételek,

ad) a termékre közvetlenül ráakasztott vagy ahhoz rögzített, csomagolási funkciót ellátó kiegészítő elemek, kivéve, ha azok a termékek szerves részei, és az elemeket együttes fogyasztásra vagy értékesítésre szánták, a csomagolásba beépülő egyéb összetevőket és kiegészítő elemek azon csomagolás részének kell tekinteni, amelyikbe azokat beépítették.

A Cskr. 2. § (2) bekezdése értelmében a csomagolás jellege lehet:

a) fogyasztói (elsődleges) csomagolás, amely értékesítési egységet képez a végső felhasználó vagy fogyasztó számára a vásárláskor, illetve a védendő termékkel közvetlenül érintkezik;

b) gyűjtő-(másodlagos) csomagolás az, amely a vásárlás helyén meghatározott értékesítési egységet foglal össze, a végső felhasználó vagy fogyasztó részére történő értékesítéstől függetlenül, vagy a fogyasztói csomagolástól elkülöníthető anélkül, hogy annak tulajdonságait megváltoztatná;

c) szállítási (harmadlagos) csomagolás: a fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás kezelését és szállítását, továbbá a fizikai kezelésnél és szállításnál történő károsodás elkerülését elősegítő csomagolás.

A csomagolóeszköz csak felhasználását (a termék becsomagolását) követően válik csomagolássá!

2003. január 1. előtt a csomagolóeszközök gyártójának, illetve importőrének kellett termékdíjat fizetni a csomagolóeszközök után. 2003. január 1., azaz a bírságalapú (uniós direktíván alapuló) szabályozás hatályba lépését követően viszont a termékdíjat nem a csomagolóeszköz, hanem a csomagolt termék csomagolása után kell megfizetni, így a kötelezett a csomagolt termék gyártója (a csomagolást végző), illetve a csomagolt termék importőre, Közösségen belüli behozója.

A csomagolás termékdíjtételeit (Ft/kg, illetve Ft/db) az 1995/LVI. törvény 2. sz. melléklete tartalmazza.

A termékdíjas szabályozásban a fogyasztói (elsődleges) csomagoláson belül külön kategóriát alkot az ún. kereskedelmi csomagolás, amelynél egyrészt darabalapú a termékdíj, másrészt nem csak a termék első magyarországi forgalomba hozói (azaz a gyártók és importőrök), hanem annak első továbbforgalmazó vevői (ált. nagykereskedők) is termékdíj-fizetésre kötelezettek.